Mi a gond azzal, ha nem tudsz nyelveket?

Ha nem beszélsz jól nyelveket, az számtalan vicces szituációhoz vezethet. De az esetek nagy részében nem vicces hanem kellemetlen a helyzet.

Hadd mondjak el pár megtörtént sztorit.

Csajozás a Balatonon

A haveromék kitalálták, hogy becsajoznak a Balatonon.

Nem voltak hülyék, tudták, hogy sok csajnál bepróbálkoznak majd, és kellett a tuti ismerkedő duma, ami vicces, és sokszor elsüthető. Hosszas tanácskozás, ötletelés, és egyeztetés után úgy nézett ki megvan a bombabiztos csajozási duma.

Megfelelt minden szempontnak. Elsőként szinte bárkinél alkalmazható volt. Azután vicces volt. Ráadásul olyat találtak ki, hogyha a csaj esetleg nemet mondana, akkor is legyen még egy esély. Szóval ideális volt. Így hangzott:

„Szia, megmondhatom mennyi az idő?”

Ha a csaj nemet mondott ott volt a folytatás.

„És tüzet adhatok?”

Ha valaki ezen nem mosolyodott el az már biztosan olyan csaj volt akivel nem is érdemes megismerkedni. De az esetek többségében ez nem lehetett gond. Az első alkalommal mégsem működött. Mutatom, hogy miért.

Odamentek két szőke csajhoz, a Balcsinál, és megkérdezte a srác:

„Szia, megmondhatom mennyi az idő?”

A válasz:

„Was?”

Szerencséjük volt, mert a valamennyire tudott németül. De ha abban az időben ha kellemes kalandokat akartál átélni a a szöszi NDK-ás csajokkal, nem ártott, ha tudsz valamennyire németül.

Betalál nem?

De persze nem csak ilyen helyzetek vannak.

A velencei út

Ez a történet egy busszal történt. Egy cég utazást szervezett Velencébe. Tudod, olyan buszonalvós, megyünk, ott vagyunk reggeltől estig, és jövünk haza típusút. Voltak a buszon családok, aki családfője a cégnél dolgozott és voltak külsősök is.

Szóval nekivágtunk.

Akkoriban még tini voltam, és nem hogy angolul nem beszéltem egy szót sem, de még az orosszal is gondom volt, pedig az kötelező volt az iskolában.

Egy korábbi alkalommal már jártam Velencében és imádtam. Ez azóta sem múlt el, és még mindig elég gyakran visszajárok, hogy élvezzem a várost, ahol szinte megállt az idő.

De vissza a sztorihoz.

A busz megérkezett a határátkelőhöz. Amikor megálltunk láttuk, hogy több kilométeres a sor. Ez azt jelentette, hogy teljesen esélytelen, hogy időben átérjünk a határon. Úgy értem, hogy mire átértünk volna már indulhatunk is vissza.

Egy ilyen út nagyjából úgy nézett ki, hogy péntek este vagy késő délután elindultunk, majd hajnalra Velencébe érkeztünk. Ott töltöttük az egész szombati napot, majd este indultunk vissza és vasárnap már itthon voltunk. Nem a legkényelmesebb utazás, de legalább olcsó.

Azonban a probléma pont az volt, hogyha végigvárjuk a sort, mire átjutnánk, már fordulhatunk is vissza.

A buszvezetőnek az volt az ötlete, hogy pár kilométerrel arrébb, a hegyekben van egy másik határátkelő. Igaz, hogy kisebb, de ha szerencsénk van, nem lesz ott olyan csúcs.

Sajnos azonban nem volt szerencsénk. De nem a csúcs miatt.

Amikor megérkeztünk a határátkelő szinte üres volt.

Úgy tűnt nyert ügyünk van.

Azonban a határőr azt mondta, hogy nem mehetünk át, mert a busz két tankos. Nem vagyok pontosan biztos, hogy mit jelent ez, de a lényeg az, hogy Olaszországba az ilyen két tankos busszal behajtani nem lehet.

Hiába kopogtatta és mutogatta a buszvezető, hogy az üres és hogy le van zárva, akkor sem sikerült megértetnie a fickóval. Egy lány leszállt, és próbált segíteni. Ő volt az egyetlen, aki tudott valamennyire angolul. De az ő angolsága is kevésnek bizonyult.

Szóval a busz visszafordult Klagenfurt felé, és ott meg is álltunk, hogy a buszvezető pihenhessen.

Persze ez azért nem történt ilyen simán.

Az utasok elkezdtek lázongani, anyázni és persze a pénzt visszakövetelni. Kétségtelen, hogy nem ez volt a terv, de hát mit lehet tenni? És bár igaz, hogy Klagenfurt azért nem egy Velence, de ettől függetlenül mókás hely.

Ott van például a Wörthi-tó ami nagyon szép, és a Minimundus is. Ez egy makett gyűjtemény amiben kis méretben ott vannak a világ híres építményei. Ha egy kicsi tovább autózunk, nem messze ott van a Hochosterwitz-i vár, ami érdekes és gyönyörű kilátás van a környékre.

Persze ez az utasainkat nem igazán vigasztalta meg és a jó magyar szokásnak megfelelően fikáztak mindent, ami csak égen-földön létezett. Bele sem merek gondolni, mi történt a szervezőkkel miután hazaértünk.

De ez az egész nagy botrány és a sok-sok hiszti és problémázás mind-mind elkerülhető lett volna, ha legalább egy ember van a buszon, aki legalább beszél annyira angolul, hogy el tudja magyarázni a lezárt második tankot az olasz határőrnek.

A lekésett hajó

Nagyon sokat utaztam már és mindig találkozok emberekkel, akik nem beszélnek jól nyelveket. Az angol nyelv talán a legfontosabb az összes közül.

Azt vettem észre, hogy azok, aki nem beszélnek valamennyire egy nyelvet mindig bajba kerülnek. A vicc az, hogy még csak nem is kell jól beszélned. Ahogy egyre jobb és jobb leszel, észreveszed, hogy egyre könnyebben fejezed ki magad és azt is, hogy jobban beszélsz azoknál is, akik egész nap turistákkal foglalkoznak.

De mégis, ha csak egy kicsit tudsz beszélni, máris megúszol számtalan kellemetlenséget.

Ismerek egy fickót aki miután szinte lekéste a repülőjét, képes volt elkapni a gépet, mert jól tudott angolul.

Aztán ott van annak a pasinak az esete, aki egy hajóútra gyűjtött. Évekig. Szó szerint, hogy elmehessen. Az egyetlen probléma csak volt, hogy amikor leszáll a szigetre, hogy felszállhasson az óceánjáróra, a hajó nem volt ott.

Egy vihar miatt áthajózott egy másik szigetre.

Persze a hajó ilyenkor fizeti a költségeit az illetőnek, de hogy ez megtörténjen, előbb el kellett volna jutnia a hajóra.

Szóval a fickó fogta magát, lesétált a tengerpartra bőröndöstől, és leült a kofferjére cigit csavarni.

A szigetek között vannak úgy nevezett „gyors hajók” (fast boat) amikkel közlekednek ezek között.

Pont egy ilyen kötött ki ott, és az emberünk megkérdezte, hogy nem látták-e az óceánjáróját.

„De igen, épp ott horgonyozik a másik szigetnél. Pont arra megyünk; elvigyünk”

Szóval a fickó kalandosan induló útja végül is jó sikerült. Megérkezett a hajóra és elérte az álmát, amiért évekig dolgozott.

Mókás nem?

De mire jutott volna ez a fickó, ha nem beszél angolul?

Csak hogy tudd, arrafelé a hivatalos nyelv nem az angol, hanem a papjamento. Ez egy keverék nyelv, de leginkább a spanyolra hasonlít. De bárhová is mész a világon találsz olyan embereket, akik jól beszélnek angolul.

A megértés a lényeg

Nem kell tökéletesen beszélned egy nyelvet. De meg kell tudnod értetni magad.

Hiába szeretnél segíteni te is valakinek, ha nem érted, hogy mit beszél az illető.

Ez a legjobb dolog, amit tehetsz. Megtanulsz angolul. Mi tudunk neked segíteni, hogy könnyen menjen. Ha ezt megteszed, garantáltan kinyílik előtted a világ.

Mit mondasz? Belevágsz velünk?